11. Fejezet: Apa?

"Amikor gyermeked azt látja rajtad, hogy belülről sugárzol, boldog vagy, örülsz az életnek, az életednek, akkor ne aggódj, érezni fogja, hogy beszélhet az érzéseiről, problémáiról veled, mert tudja, hogy benned nem ellenséget, hanem társat lát."

/Marie Clarence/

- Azt sem tudom, hol kellene elkezdenünk. Ha Hannah nem akarja, hogy megtaláljuk, akkor tesz róla, hogy tehetetlenek legyünk. – Kolja lassan rója a köröket a nappali szőnyegén.

 Én a kanapén ülök, kezemben egy bögre forró csokival. Már órák óta próbáljuk kitalálni, mit kellene tennünk, hogy segítsünk Hannah-n. De mindig ugyan ott lyukadunk ki.

 - Meg kell várnunk, amíg kapcsolatba lép velünk. – Na igen, pontosan itt. Noah elmélyülten simogatja a lábszáramat. Összeráncolt szemöldöke alól Alexander is hozzászól a témához.

- De ha benneteket akart megvédeni, akkor az a leglogikusabb, ha távol marad tőletek nem?

- Valóban az lenne a logikus. – Bólint rá Noah. – De Hannah túlságosan aggódik miattunk. Valahogy jelezni fog nekünk, hogy megtudja, jól vagyunk-e.

 Alexander elmosolyodik, és felém fordul. A tekintetében elismerést látok.

- Látod, Kayla? Te ilyen hatással vagy az emberekre. – Elpirulok, mikor Kolja is helyeslően bólint. Nincs bennem semmi különleges. 

- Eltereltétek a témát. Hannah veszélyben van. Tényleg nem tehetünk semmit? – Noah megrázza a fejét. Elkeseredetten felállok, és Kolja példáját követve sétálni kezdek a nappaliban. Alexander elmélyülten néz ki az ablakon. Követem a pillantását.A krizantémot bámulja. Aztán egyszer csak megszólal. Mély hangja ostorként csattan a szinte vágható csenden. Egy kicsit hálás is vagyok ezért.

 - Kíváncsi vagyok erre a lányra. Nem lehet mindennapi… - Inkább magának motyog, mint nekünk mondja, mégis elmosolyodok.

- Igen, tényleg nem az. – Az immár kellemes hangulatot egy mobiltelefon hangos pittyegése zavarja meg. Az én mobilomé. Ránézek a kijelzőre, és csak kis híja annak, hogy nem vágom egyből földhöz ezt a vackot...

- Ki az? – Meg sem várja a választ, a vámpír kikapja a kezemből a telefont. Összehúzott szemöldöke alól Noah-ra mered. Ő szenvtelen arccal nyújtja ki a kezét a készülékért. Alexander odadobja, és rám néz. A válla felett látom Noah elkomorult ábrázatát. Kolja is kitalálja, kiről van szó.

- Már azelőtt is felhívta, hogy Bran elvitte. Gyanús nekem ez az ember. – mondja. Noah rám néz, a tekintete rosszallást sugall. Mit sugall, ordít!

- Ezt elfelejtetted említeni, Kayla. – A düh szinte teljesen átitatja a szavait. Sóhajtva megyek oda hozzá, visszatelepszek a kanapéra, lábaimat felhajítom az ölébe.

- Azt kívánom, bárcsak Harrisson lenne a legnagyobb problémám. – suttogom. Megenyhülten simít végig a combomon. Aztán a harag visszatér a szemébe, de ezúttal nem rám irányul.

- Ezzel is kezdenünk kell valamit. Az az ember túlságosan is rád mászott. – Bólintok egy aprót.

 - Mit írt egyáltalán?

- Azt akarja tudni, hogy hol vagy, és kikkel. Beszélt valamelyikkőtökkel? – A második mondatot már nem nekem szánja. Nikolai, mint a kisiskolások, két ujjal jelentkezik.

- Velem. Bement Kayla lakásába, én meg közöltem vele, hogy hiba volt. Erre persze elkezdte firtatni, hogy ki vagyok. A többit nem értettem, mert kinyomtam. – Noah szeme vérvörösen felizzik. Rémülten kapok a kezéért, mielőtt itt dührohamot kapna nekem.

- Túlfeszíti a húrt. – morogja. A kezemet a szája elé teszi, és apró csókokat nyom rá. Ez a mozdulat olyannyira bensőséges, hogy belepirulok. Alexander és Kolja tapintatosan elfordulnak. Megsimogatom Noah arcát, és egy puszit lehelek a szájára. Sokáig nézzük egymást, mégsem szólalunk meg. Vannak dolgok, amiket nem lehet szavakkal kifejteni. És mintha a sors csak gúnyolódna velünk, a szobában egy hatalmas porfelhő jön létre. A fiúk azonnal támadóállásba rendeződnek, engem pedig szó szerint a kanapé mögé hajítanak.

 Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet egy helyben maradni? Ha Bran megtalált minket, nekünk befellegzett. Kilesek a kanapé mögül. Alexander, Noah és Kolja egy tökéletesen idegen, és mégis ismerős férfit állnak körül. Alexander minden figyelmeztető sziszegés ellenére közelebb lépked az idegenhez.

 - Ki vagy? – Szűkszavú, de a vendégünket sem kell ám félteni

- Barát. És egy kicsit több. – A hangja olyan hűvös, hogy lefagy tőle a nyelvem. Noah felém hátrál, hogy kitakarjon a férfi látószögéből, de nem reagál elég gyorsan. Az idegen felém fordul, és valami hirtelen megváltozik. Már nem tűnik annyira félelmetesnek, de egyre ismerősebb az arca.Talán vele is akkor találkoztam, mikor még az összes emlékem megvolt. Noah is megérzi a változást, mert már nem áll olyan fenyegetően. A férfi nem veszi le rólam a tekintetét. Minél tovább nézem őt, annál ismerősebb. Aztán hirtelen rádöbbenek.

 Hát persze, hogy ismerős. Hiszen minden reggel mikor felkelek, ugyan ezt az arcot látom a tükörben!

 - Makayla… Édes, kicsi Makayla. – Könny szökik a szemembe, és felegyenesedem. A hangjában egyaránt érezhető a fájdalom, a megkönnyebbülés és a viszont látás öröme. Noah odakapja a fejét, mikor rájön, ki is a vendégünk. A férfi haja hollófekete, melybe már néhol őszes tincsek vegyülnek. A szeme… Istenem, a szeme pontosan ugyan olyan kék, mint az enyém! Az arca pedig félreérthetetlenül hajaz az enyémre.Csak bámulunk egymásra, de nem szólunk. Egyszerűen semmi nem jön ki a számon. Noah nyeri vissza először a lélekjelenlétét.

 - Barega, ha nem tévedek. – A hangja ugyan kimért, de nem nevezném ellenségesnek. Inkább kíváncsi. 

Legalábbis, ha magamból indulok ki, akkor az. Elvégre itt áll velem szemben a vér szerinti apám, aki egy démon, az ellenségünknek dolgozik, és megerőszakolta anyámat. És mégsem tudok rá szörnyetegként tekinteni. Nem tudom miért, egyszerűen nem megy.

- Valóban. Te pedig Noah vagy. – Mindannyiunk megdöbbenésére fejet hajt előtte. – Köszönettel tartozom, vadász. Megóvtad a lányom életét, így én is megóvom a tieteket. Segíteni jöttem.

Megkerülöm a kanapét, és apám elé sétálok. Látom Noah tekintetében az óvatosságot, a rosszallást, amiért egyáltalán a közelébe merészkedem. De ők nem érzik azt, amit én érzek. Azok az ismerős kék szemek lenéznek rám, és… megtelnek könnyel. Felemelem a kezem, hogy megérintsem. Arcát a tenyerembe fúrja. Mindenki néma körülöttünk.

- Miért sírsz? – suttogom. Hasonlóan válaszol.

- Mert életemben először láthatom az egyetlen gyermekemet. – Kibuggyan a szemeiből az első könnycsepp, de rohanvást követi azt a többi. Mielőtt még reagálhatnék, apa felemeli a kezét, és szorosan magához szorít. Intek a férfiaknak, hogy maradjanak egy helyben  nincsen semmi baj. Apám vállát rázza a néma zokogás. Hihetetlen, hogy valaha is szörnyetegként gondoltam erre a férfira. Sután megveregetem a hátát.Nem tudom, mennyi idő telt el, mire elenged. A szemei kipirosodtak, de már nem sír. A levegőt is egyenletesen veszi. Az egyik kezét a vállamon hagyja, a másikkal pedig az egyik szőke tincsemet tekergeti. Szórakozottan nézi a hajamat.

- Nem tudom, kitől örökölhetted. Mindkettőnk haja fekete. Mármint az anyádé és az enyém is.

- Azt mondják, megerőszakoltad. Azt hittem tudsz rólam, csak nem érdekellek. – Úgy gondolom, jobb ezt minél hamarabb megbeszélni. Minél hamarabb, annál jobb, mert nem akarok kétségek között vergődni. Apám arcán látom, hogy ez az információ neki is új. Elhűlten mered rám.

- Dehogy! Szerettem Bessiet, ahogy ő is szeretett engem. Legalábbis, egy darabig úgy tűnt. – Megvakargatja az állát. Nem tudom, mi mást kérdezhetnék még.

- De akkor miért mondja mindenki azt, hogy erőszakos voltál? – értetlenkedem. Apa mindent tudóan rám mosolyog, és megérinti az arcomat.

- Anyádnak nehéz természete van, bár ezt neked nem kell magyaráznom, ugye? – Hát nem. – Mai napig nem tudom, mit követtem el ellene, amiért kiadta az utamat. De az, hogy eltitkolta előlem a létezésedet… Megbocsájthatatlan!

- Ha nem tudtál rólam, hogy kerülsz ide? – Apa már nyitja a száját, hogy válaszoljon, de Nikolai élesen közbevág.

- Igen, ezt én is szeretném tudni! Ahhoz képest, hogy ezt a helyet Én védtem le, elég nagy mostanában a forgalom! – Egyem meg, az a törékeny férfi ego!

- Bran minden bevethető vadászát terepre küldte, hogy találjon meg benneteket, köztük engem is. Az, hogy idejöttem, csak egy megérzés volt. A megérzéseim pedig mindig helyesek. – vonja meg a vállát. Egy darabig csendben szemeznek Koljával, majd legjobb barátom sóhajtva hellyel kínálja az öreget. Ó, erről jut eszembe!

- Hány éves vagy, apa? – A megszólítás reflexből jött, de csak akkor eszmélek rá, hogy kimondtam, mikor apa ragyogó mosollyal fordul felém.

- Nyolcezer kereken, de ki számolja már? – Szentséges istenem…

- Hogyan szerzett tudomást Kayla létezéséről? – Noah még mindig bizalmatlan, és szorosan mögöttem marad. Ujjaimat az övébe fűzöm, hogy megnyugtassam.

 - Hannah szólt róla. – mondja apa csendesen. Mind megrökönyödve meredünk rá, de nem maradunk sokáig némák.

- Tudod, hol van? Jól van? Sikerült elmenekülnie? Ugye Bran nem talál rá?! – Áthajolok az asztalon, hogy megragadjam apa kezét. A Hannah iránti aggodalmam minden más érzésemet a szőnyeg alá söpri. A férfi megnyugtatónak szánt mozdulattal megpaskolja a kezem.

- Hannah jól van, és azt kéri, ne aggódjatok miatta. Szerintem sem kellene.

- Hát ez hülye! Ez most olyan, mintha azt kérné tőlem, hogy ne vegyek levegőt! – fakadok ki. 

Önkéntelenül is Noah-hoz bújok. Arcomat a mellkasába temetem, karjaimat pedig a nyaka köré fonom. Ő készségesen karol át, és azon a dallamos nyelven, amin duruzsolni szokott, lágy szavakat sugdos a fülembe. Kell egy kis idő, amíg megnyugszok, de Noah közelében minden könnyebbnek tűnik. Ha belegondolok, hogy néhány órája még el akart taszítani magától… Brr, a gondolatra is kiráz a hideg.Valaki megköszörüli a torkát. Ja, apa az. Na igen, Ő még nem szokott hozzá a hirtelen érzelemváltozásaimhoz. Noah már edzettebb.

- Te kapcsolatba tudsz lépni vele? – kérdi halkan Alexander, aki eddig végig némán szemlélte az eseményeket. Óvatosan felé pillantok. Megint a virágot nézi a kunyhó tövében. Nem fordul felénk, de amikor apám bólint, a hangja mélyebb és reszelősebb lesz.

 - Szeretnénk, ha megmondanád neki, hogy vigyázzon magára, és hogy érte megyünk. Bármi történik is. – Ez úgy hangzott, mintha minimum szerelmesek lennének, nem? De ez most nem számít. Hannah-nak szüksége van ránk, gondolhat, amit akar, akkor is így van.

- Kolja, van egy üres szobánk apa számára? – A mágus bólint.

- Ebben az épületben nincs, de a kunyhóban jó pár üres szoba van. Az egyikbe nyugodtan bepakolhat. Bár megjegyzem, én még mindig nem bízok magában. – Apa bólint, és szerintem azt is tudja, hogy ezzel Kolja nincs egyedül. Nem mondom azt, hogy ellenségnek tekintem, de az apám eltitkol előlem valamit.Feszülten járatja a tekintetét köztem és Noah között, és lemerem fogadni, hogy nem csak apai féltésről van szó. De addig, amíg semmi gyanúsat nem csinál, nem vádolhatom meg. Noah megcsókolja a fülem mögötti érzékeny bőrt. 

- Vigyázz vele. – súgja a fülembe. Megszorítom a kezét, hogy tudassam vele, megértettem.

Hannah helyzete még mindig nyugtalanít. Nem tudom, hol van, és mi történik vele. Ez roppant módon idegesítő, mert így segíteni sem tudok rajta.Ezen felül megjelenik a biológiai apám, akiről kiderül, hogy nem is olyan rossz arc, mint amilyennek mások állították. És a legkisebb gondként ugyan, de Harrisson, és az Ő mániákus rajongását sem hagyhatom figyelmen kívül. Azzal a rendőrrel valami nincs rendben. Komolyan félek megnézni a lenémított telefonomat, hogy vajon hány nem fogadott hívás és SMS van már rajta.

A boldogságomhoz már csak az én drága jó anyám felbukkanása hiányozna. De ezt nem panaszként mondom! Inkább visszaszívom! Az a némber ott van jó helyen, ahol van. Minél távolabb tőlem. Ezek után meg főleg!

 Nem csak az emlékeimet vette el tőlem, hanem a vér szerinti apám elől is eltitkolta, hogy vagyok. A férfit, aki felnevelt ezek után is az apámnak fogom tekinteni, de akkor is… Barega letagadhatatlanul a vérrokonom, és ez már alapvetően egy köteléket jelent.Nem akarom, hogy eláruljon, mert ezzel egy újabb apát veszítenék el. Noah megszorítja a kezem. Azonnal elmosolyodom. Noah megígérte, hogy meg fog engem védeni, és ez alatt nem csak a fizikai valómat értette, hanem a lelkemet is. Ez megnyugtat, hiszen köztudott dolog Noah-ról: Soha nem szegi meg egyetlen ígéretét sem.

A következő fejezet várható: Április 15.